Kocsmárosból tenorista és újra a színpad.

Ocskay Kornél

Egy esztendővel ezelőtt Ocskay Kornél a Bánk bánt. a Trubadúrt énekelte az  Operaházban, azután gondolt egyet, azaz nem is gondolt, hanem sok keserűséggel és méltánytalansággal a szívében otthagyta a színpadot. Elment Kispestre kocsmárosnak.

Tegnap este találkoztunk vele az Operaház előtt:

— Hogy mi van velem? Hát élek. Pedig egészen elfelejtettek már. Hogy történt?  Igen érdekes az. Ötven aranykorona miatt lettem, kocsmáros. Tavaly, amikor a szerződési tárgyalások voltak, ötven aranykoronával kértem többet, mint amennyit felajánlottak.

Nem adták meg, sőt nem is akartak szerződtetni. Mit csinálhattam? Elmentem

kocsmárosnak. És csak néztem, hogy az Operaház egy álló évig nem tudja műsorra tűzni a Bánk-bánt. Sokáig nem játszották a Trubadúrt, a Bajazzókat csak egyszer tűzték műsorra, a Bolland nevű angol tenoristával. Én ott kint néztem az egészet, ott voltam a repertoárommal, ott voltam azzal az érzéssel, hogy szegény Környei Bélát csak én tudom helyettesíteni.

— Hogy most mi lesz? Az öcsémnek átadtam a kocsmát. Nem jó üzlet az nekem. Visszatérek a színpadra. A Városi Színházzal tárgyalok, a jövő évi programról, ide eljöttem, hogy megnézzem mi újság van az ország első dalszínházánál...

Az Est  1926. április 15. Csütörtök

 Juhász Gyula: Ocskay Kornélnak

A hold az égen még a régi, tünde,
Szomorú holdunk, hűvös és derűs
S a végtelen nyugalmat a nagy űrbe
Még hinti rajta az ős hegedűs.

A Tisza még a régi, ballagó társ,
A fellegek is még a régiek,
De hol maradtak el a régi órák,
Mikor búsultunk s nem tudtuk, minek?

A hangodat iszom, mint drága óbort,
Kornél s szívembe száll a régi hóbort,
A szent, a tiszta, bánatos, nemes.

Mint kagyló ajkán tenger végtelenje,
Szép ifjúságunk zeng, búg vissza benne...
Dalolj, dalolj, varázsló énekes

Puccini operettje a Városi Szinházban

Az ifjú Puccini

Vannak szinpadi sikerek, amelyek végzetesek. Szegény Mascagni máig sem tudta kiheverni első művének bődületes sikerét. Sorra bukdácsoltak a későbbi operái mind. Hasztalan igyekezett a tőle telhető legkülömbre, hasztalan akart nagyszabású lenni, hasztalan törte magát, hogy megmutassa a világnak: ez vagyok én, ez az, amit «komolyan» csinálok; a Cavalleria - no igen, egészen ügyes dolog, de hát csak afféle alkalmi csinálmány, aminőt az ember éppen hogy összeüt egy pályázatra, ha nagyon kell a pénz. Hiába minden, az első mű, az «ifjukori bűn» túlélte, elhomályosította, lekonkurrálta az Amico Fritzet, az Irist, a Parisinát, meg még egy csomó operáját, miknek címét a lexikon őrzi. Majdnem ugyanúgy járt Leoncavallo a Bajazzókkal. A századforduló harmadik hírneves olasza, Puccini, szerencsésebben kezdte: közepes sikerrel, amely fölkeltette a figyelmet, de amelyet fokozni lehetett. És ő értett hozzá. Eredetibb és fejlődőképesebb volt, az igaz, mint a másik kettő, tudásban gazdagabb, ízlésben finomabb, - de azért élete és pályája delelőjétől kezdve számára is sok külső-belső gátlást jelentett tulajdon népszerűsége. Félt ettől a veszedelmes bestiától, de szem előtt tartotta és táplálta, mert - azért néha jó a háznál. Tanulmányozta a lélektanát, kisérletezett vele. Ki akarta próbálni más, tőle idegen műfajban. Nyilván ilyen kisérletező-szándék eredménye a «La Rondine», amelyet «Fecske» címen ad most a Városi Szinház. Operettet akart komponálni Puccini bécsi kollegájának és bámulójának, a vele sokban rokon Lehárnak receptje szerint, egyes zárt számokat, értelmeseket és vidámakat fűzni könnyű mesefonálra. Nem vitte rá a lelke, hogy egészen szakítson az operával. A második felvonást mégis csak átkomponálta, csupán az elsőt és harmadikat oldotta meg operettszerűen. Azt mondják, a Dell' Adami ügyetlen szövegkönyve buktatta meg a művet, ahol csak játszták. A Harsányi-féle ügyes átdolgozásban lesz-e posthumus sikere, még nem tudhatni, de nem valószínű. Pedig tele van finom és tetszetős Puccinizmusokkal. Mintha előző operáinak kelmemaradékaiból hevenyészett volna csillogó, kicsit torzító, jól-rosszul rászabott Puccini-jelmezt egy farsangi figurára. A zene nélkül maradt részek pőreségnek hatnak, a zenét ráaggatottnak, felemás-szándékúnak érezzük, - de még így is sok helyütt megkap és érdekel artisztikus ravaszkodása, apart harmóniákkal és hangszerelési varázslatokkal pikánsan fűszerezett szuper-banalítása.

A Városi Szinház előadásában tiszteletreméltó igyekezetet látunk. A címszerepben Dömötör Ilona mintha önmagát játszaná. Kedves, szép és megható jelenség, finom tartózkodással alakit és beszél, fénykorára emlékeztetően énekel. Szedő Miklós jól eltalálja a másodsütetű Rodolphe figurának a stílusát. Maleczky Oszkár, és Kőszegi Teréz duója, Karácsonyi dirigálása, Sik rendezése hozzájárul az erkölcsi sikerhez.

Lányi Viktor, Nyugat; 1927. április 16.

Az operaszínház villamos világítása

  Az operaszínház berendezésekor már általános volt a villamos világítás, de az új színházba nem akarták bevezetni a még kellőleg ki nem próbált villámot, noha Ybl műépítész nagyon mellette volt. De mivel a bécsi udvari színházakból is hiányzott még akkor a villám, a budapesti operaszínházban szintén a régi gázvilágítást alkalmazták. Most már azonban az opera színház is megkapja a villamos fényt, és szeptember elsejére a nézőterén és színpadon lecsavarják a gázvezeték srófjait.

Vasárnapi Újság 42. évf. 25. sz. 1895. Június 23.

Színház sportdresszben.

A gleccserhajú (a Magyar Színművészeti Lexikon képe)

[…] Az Operaház népes sporttársaságában Márkus László igazgató vezet a sportgárda élén. Még sportcikkeket is írt. A két legfőbb drukker Székely Mihály és Maleczki Oszkár. Székelynek könnyebb mert a drukkolásban bájos felesége is segít. Maleczki Oszkár egy-egy nagyobb mérkőzésen 30-40 cigarettát is „elfogyaszt”. Maleczki különben válogatott diákfutballista volt és egy diáksportlapot szerkesztett. A gleccserhajú Székelyhidy Ferenc dr. a sportban is a szépséget szereti.[...]

Színházi Magazin, I. évf. 2. sz.  1938.december 22.

Nem lesz gyógyzene

Baden bei Wien 1920

 Az osztrák fürdő- és nyaralóhelyeken az idén nem lesz „gyógyzene”

 Bécsi tudósítónk jelenti:

Áll a harc az ausztriai zenészszövetség és a fürdőhelyek kurkommissziói között, mert visszautasították a zenészek béremelési követelését.

A tárgyalások már megszakadtak és a zenészek egyesülete bojkott alá helyezte az összes ausztriai fürdő- és üdülőhelyeket, elsősorban a Bécs közelében lévő Badent.

Ezen az üdülőhelyen sem köztereken, sem kávéházakban, bárokban,  sőt a színházban sem lesz zenekar. Az osztrák zenészek szövetsége táviratban kérte meg a külföldi zenészek egyesületeit, hogy támogassák a bérharcban és rendeljék el a nemzetközi zárlatot az ausztriai fürdőhelyek fölött.. Ez a bojkott rossz időben jön és kétségtelenül méginkább csökkenteni fogja az idegenforgalmat, pedig az osztrák fürdőhelyek amúgy sem nagy reménységekkel néztek az idei nyaralószezón elé. A külföldiek csak szórványosan jelentkeznek és az osztrák közönség idegen fürdőhelyekre, készül.

Az Est; 1920. április 22. Csütörtök

A sors szeszélye

Naschmarkt, Wien 1916.

 Az a kis kunyhó melyben Mozart salzburgi tartózkodása alatt a „varázsfuvola” című dalművet megírta, jelenleg a bécsi Naschmarkton  fekvő  Starhemberg-féle Freihausban van elhelyezve és burgonyaraktár gyanánt használják. Egy berlini lap, melyből a hírt átvettük, igen dicséri Starhemberg herceg praktikus felfogását,  ajánlja  a világon szétszórva lelhető helyiségeket. Schiller szülőházából gabonaraktárt lehetne csinálni, Shakespeare avoni hajléka beválna vadhús füstölőnek (Shakespeare vadorzó volt ifjuságában) és az atheni akropolis igenis megfelelne hivatásának, ha a katonaság számára profontot sütnének benne.

Pesti Hírlap VI. évf. 219.sz. 1884. augusztus 9.

Az éneklés és az egészség

Lipcsei Szent György kórház

A lipcsei egészségtani folyóiratban Barth orvos összefog­lalja az éneklés hatásait az egészségre. Az ének­lés hosszabbítja és mélyíti a lélekzést, miáltal a tüdő életkapacitása, vagyis működési ereje gyara­podik, valamint a mellkas izomzata erősbödik. A lélekzésszaporítással és a vízpárák kilehelésével az összes anyagcsere gyorsul. Étvágy és szomjúság emelkedik a piros vér haemoglobinja gyarapodik, a kifeszített rekeszizom gyakori munkája és a hasfalak mozgásai az emésztést elősegítik. A leg­több énekes, aki hivatásból énekel, erős testű, sőt gyakran hízottnak mondható. Az éneklés az orr­üreg és garat kifejlődését, valamint a gégefő ter­jedelmét segíti elő. A hallás is erősbödik. Egyál­talában oly testi előnyöket nyújt, hogy bízvást mondhatjuk: védő működés a tüdőbetegségek el­len és fontos tényező a szívbetegségek ellen, va­lamint a sápadtság ellen. Mindezek alapján sokkal nagyobb gondot kellene fordítani az iskolai okta­tásban az éneklésre, mint azt eddig tették és te­szik. Több eredményt lehetne vele elérni az egész­ségre nézve, mint a poros tornázás által. Már az elemi iskolákban naponként legalább is egy órát kellene énekléssel eltölteni. A tanítást énekléssel kezdeni és énekléssel kellene végezni, akkor egészséges tüdejű generáció fejlődne. A tanuló- ifjúság, valahányszor a szabadban tornászik a sza­bad gyakorlatokat énekléssel végezze. Ennek test­edző hatását egész életében érezni fogja.

Magyar Dal és Zeneközlöny, XIV. évf. 2. sz. 1908 február 12.