Új Mozart!

Ami szinte hihetetlennek látszott, úgy látszik mégis megtörtént: új Mozart született a világra. Új muzsikus, akinél a művész csodálatos ereje már gyerekkorában jelentkezik s a művészi érzés és kife­jezni tudás nemcsak virtuozitásban nyilatkozik meg — ami utóvégre nem is olyan nagyon ritka —, hanem sokkal mélyebb formában: alkotásban.

Az új Mozart angol. Egy tizenöt esztendős fiú. A neve: Adrián Beecham. Úgy látszik, jó lesz e nevet még idejekorán megjegyezni, még sokszor lesz róla szó.

Ez a tizenöt éves fiú Shakespeare Velencei kal­márjából csinált operát. Az eredeti drámán kevés vál­tozást eszközölt, Shakespeare gyöngyöző, nagyszerű verssorait úgy vetítette át a muzsikába, hogy magán az eredeti gondolaton semmit se változtatott, és a mű drámai szépségeit mind pontosan visszaadta — zenében.

Hogy ez magában véve milyen óriási feladat, arra csak egy összehasonlítás álljon itt: mennyire tudta Gounod kifejezni Goethe gigászi feladatait? Mi azt hisszük, hogy Gounod nagyon messze járt azoktól a magaslatoktól, ahol Goethe járt.

S ennek a tizenöt esztendős fiúnak — aki úgy látszik zseni — sikerült az, ami Gounodnak nem si­került. Ez a fiú még nem kapta meg a Prix de Rómeót. A legkikristályosodottabb irodalmi vélemény szerint a Velencei kalmár nem ér fel a Fausthoz. De a dráma- irodalom e szinte kábítóan tökéletes darabját egy tizenöt éves fiú — megértette! Felfogta, átérezte és egy másik művészet eszközével megmagyarázza! Amennyivel idősebb és verzáltabb volt ennél a fiúnál Gounod, talán annyival különb a Faust a Velencei kalmárnál. És Gounod nem tudta megcsinálni azt, amit Adrián Beecham tudott.

Adrián Beecham talentuma különben nem mai keletű. Már tiz esztendős korában komponált, az apja is muzsikus. Angliában nagy neve van: Sir Thomas Beecham.

Tiz esztendős korában már dalművet irt a Tizenöt hercegnő címmel. A kis munka, amely tulajdon képen gyermekopera számba megy, tele van melódiával, tele van gyönyörű táncokkal.

Adrián ezenkívül egy egész csomó dalt irt már.

Hogy a Velencei kalmár partitúráját megírja, mindössze öt hónap kellett neki, mindennap öt órát dolgozott a nagy munkán.

A fiút nagy vágyak fűtik: Shakespeare összes drámáit meg akarja írni zenedarabnak. Most a »Twelfth Night«-et és a »Vízkereszt, vagy amit akartok« című vígjátékét próbálja zenei formában megcsinálni.

A kis fiú operája különben nemcsak a fiók szá­mára készül. Elő fogják adni. Még pedig ebben a sze­zonban. A bemutató előadása minden valószínűség szerint Brightonban lesz, onnét fogják behozni Londonba.

Adrian Beecham 1922-ben

A darabot nem kisebb egyéniség rendezi, mint Sir Frank Bensőn, a világhírű angol Shakespeare-színész. A nagy színészrendező és irodalmi ember, aki különben zenésznek is kiváló, a legnagyobb elragadta­tás hangján emlékezik meg a darabról.

— Azt hiszem — mondja -—, hogy ennek a fiúnak a darabja egész uj hangot üt meg az angol opera tör­ténetében. Ami a darab legfőbb érdeme: az emberi érzés. Tele van szenvedéllyel, érzéssel, a darab sze­replői mind a szívükből énekelnek.

Melodikus, kifejező és drámai ez a munka — szinte hihetetlen, hogy egy gyerek hogy tudta meg­csinálni.

A Társaság ; IX. évf. 45. sz. 1922. november 5. 

A hír értékéből némileg levon, hogy Adrian 1922-ben 18 éves volt.....

Beszélgetés a táncról Troyanoff mesterrel, aki megalapítja Magyarosrszágon az első szabadtéri balett akadémiát.

 Néhány esztendővel ezelőtt megérkezett Budapestre egy kiváló orosz származású táncművész, a cári balett-társulat tagja: Troyanoff, akinek azóta egész sereg tanítványa is karriert csinált. Egy időben nála tanult Rökk Marika és a berlini Scala most nagy plakátbetűkkel hirdeti egy másik növendékének, a fiatal Borbíró Andreának a nevét... Persze Troyanoff azóta magyar lett, magyar felesége van és vasgyúró külsejű tündéri huszonegyhónapos kisfia, Igor, szintén magyarul kezd beszélni.

 A táncművésznek két év óta van egy tánccsoportja is , amely már Európa több nagy városában is fellépett, legközelebb Madridba, Spanyolország fővárosába látogat el, hogy előnyös szerződési ajánlatának eleget tehessen.

 Csillaghegyi villájában látogattuk meg Troyanoff mestert, ahol néhány tanítványával próbált. A jövő esztendőben már a villa kertjében rendez majd nyári balettakadémiát és ez lesz Magyarország első kerti táncművészeti intézete.

 - Tanítványaim mind kedvel és szívvel dolgoznak - mesélte nekünk Troyanoff. - Azoknak a fiúknak és lányoknak, akik már megfelelő műveltséggel kezdenek táncot tanulni, mindig elmondom Lukianos görög filozófus mondását, amely szerint "A tánc a legnagyobb ajándéka istennek, amit halandóknak adhatott." És amikor a fiatalok csodálkoznak ezen a szép nemes mondáson, emlékezetükbe idézem, hogy Platon és Sokrates is magasztalja a táncot, mint olyat, ami testi, szellemi harmóniát és művészetet ad.

 - Honnan ismeri a filozófusoknak a gondolatait a táncról? - kérdeztük Troyanofftól?

 - Az orosz balettben - válaszolta - még ezt is megtanultuk. - A klasszikus orosz balett olyan gyakorlatokon alapszik, amely előmozdítja a test harmóniáját. Nem csak hivatásos táncosok számára való, hanem laikusoknak is, akiket pusztán esztétikai vagy egészségi szempontok vezérelnek, hogy testük ruganyosságát és alakjuk vonalát megőrizzék. És azok akik táncolni akarnak és ezt a táncot hivatásnak érzik, mindent meg kell tanulniok, ami a tánccal kapcsolatos, még a tánc filozófiáját is... Persze a mozdulatokra mindenkit meg tudok tanítani. Művészetre csak azokat tudom rávezetni, akik - tehetségesek.

 Troyanoff mester még elmondta, hogy néhány hónappal ezelőtt porcleválása volt a térdében, megoperálták, de ma már egészen jól van és táncol, augusztus 15-én pedig pesti akadémiáján is megkezdődik a tanítás. Közben pedig 16 tagú balett-társulata próbálja külföldi műsorát, amelyet előzőleg Budapesten is be fog mutatni. 

(K-f);  Film, Színház, Irodalom; 1941. Augusztus 15.

  

Filmhíradó részlet a szabadtéri akadémiáról

A nemzeti színházról - Báró Pomadinszky Frizidor felolvasása.

-          Tisztelt uraim!

 Önök nem is képzelik, milyen nehéz egy tűzmentes színház szerkesztése. Roppant sok benne a tűzveszélyes anyag. Függöny, színfal, ballerina, mind nagyon gyúlékony. Most is borzadok, ha a régi tele házakra gondolok. Az a Paulay valóságos hóhér: azt akarja, hogy a színház minden este tele legyen.  Az én törekvésem, egészen ellenkezőleg, oda irányult, hogy minél kevesebben jöjjenek.   Mindenek előtt oda hatottam, hogy az állóhelyek elpusztuljanak. Ki nem állhatom az állóhelyeket. Csak egy állás van, a melyet szeretek: az az én állásom.  Azután az ülésekre fordítottam figyelmemet; csak minden másodikat-harmadikat tartottam meg, egészen mint képviselő-koromban a parlamenti üléseket. Ezekben, uraim, előadtam a Nemzeti Színház mai állapotát, tűzmentességét, vas- és bádoglemezes voltát, vízmennyiségét, zuhanykészülékét és olcsó árait. Szóval: közelebb vittem a Nemzeti Színházat a tökéletességhez. De az még nem egészen tökéletes. Az ideális színház az, a melyben egyáltalán nincsen publikum, csak színész.  

 A mi már most a művészetet illeti, az nem az én dolgom, ahhoz szóljanak hozzá Paulay meg Erkel. Én megtettem a magamét. Kényelmessé, kellemessé tettem a színházban való tartózkodást; ha előadás alatt az emberek unatkoznak, vagy pláne távoznak, tegyen róla Erkel meg Paulay. Az én feladatom az volt, megóvni a t. cz. földszinti közönséget a »czug«-tól, a karzatit pedig az agyon nyomatás- és taposástól. Ha a t. szakigazgató urak egyéb módokat találnak arra, hogy a színház meg ne teljék, vagy hamarább és lassanként kiürüljön: én nem tehetek róla.

 Egyébirt ez mind másképp lesz az új operaházban. Ezen mintaszerű intézetben ki ki köteles lesz végig maradni, felvonás után legalább két perczig tapsolni, azután fontos okokból elhagyhatja helyét, de legfeljebb öt perczre,  előadás után pedig csöndesen és megelégedve I távozni. Azért is  főfigyelmet fordítottam a kijáratokra.

A bejárat a közönség dolga.

Üdvözlöm önöket impregnált tisztelettel!

Borsszem Jankó; 1882. szeptember 3.

Az uj opera tagjai II. rész

Coppini Zsófia 

Coppini Zsófia, balletünknek első magán-tánczosnője, Forliban született 1861-ben szintén tánczművész-szülöktől. Mi sem természetesebb, mint hogy a gyermekkori első benyomások az ő fogékonyságát is folyton ébren tartották a hagyományos, családi művészet iránt s már igen korán, Reggioban kezdte szárnyait próbálgatni, melyek nemsokára a bevégzett hírnév felé voltak röpitendők őt. Egész véletlenségből történt, hogy a nemzeti színház egy gyakori látogatója, ismert műbarát, Olaszországban tett utazása alatt figyelmessé lett rá, s a már hazája szinpadain koszorúkkal, versekkel, magasztaló kritikákkal ünnepelt ifjú művésznőt Podmaniczky Frigyes báró figyelmébe ajánlotta. Ez időre esett a nemzeti színháznál, hogy az eddigi magántánczosnő Rotter lrma, látva,hogy a nép szerűségében kissé megcsappant ballet színházunknál már nem nyújt többé oly tért tehetségeinek, mint az ötvenes évek fénykorában, lemondott s nyugdíjaztatta magát. Az uj tán-czosnökkel tett kísérletek nem igen mutattak fel töb bet félsikernél egy oly közönség előtt, melynek Taglionitól, Elssler Fannytól Pepitán, Couqui-n és Bogdanoffon végig egész Aranyváry Emiliáig majd minden elsőrendű ballet-tánczosnőt volt alkalma élvezni. Coppini elfogadta a fővárosunkba való meghívást s nem is volt oka megbánni e lépését; hálás és méltányos közönségre talált, mely a leggyöngédebb elismerés jeleiben sohasem fukarkodott s bőven elárasztotta tetszésével minden megjelenésénél.

 Első föllépése eldöntötte állandó megmaradását is a színház kötelékei közt. Operánknak jelentékeny előnye ma, hogy Linda Berta visszavonulása után az Európa-szerte tényleg működő négy egyenrangú versenytársa Cerale, Mauri, Sangalli és Zucchi közt öt magáénak mondhatja. — Egyenrangú versenytársuknak neveztük sőt tán biztosság, szabatosság és könnyüség tekintetében Coppini még felettök is áll. Az eszményi tánczmüvészet tisztább hagyományai vannak kifejezve az ő előadásában. Mint Taglioninak, neki is szüksége van a lámpák bűvös színezésére, hogy hatása tökéletes legyen, senki sem sejtené benne az ünnepelt művésznőt; de ha egyszer a színpadon áll, s látjuk, mint oldja meg legkevesebb megerőltetés nélkül a legnehezebb khoreografiai feladatokat, mint kiséri kifejező mimikával mozdulatait, mint emelkedik a levegőbe s alászáll onnan könnyű lebbenettel: akkor látjuk, hogy benső ihlet kölcsönöz művészetének varázst. Mosolyában, pose-ában van még valami inkább kihivó, mint kellemes, inkább reklámszerü, mint önkénytelen, de ezt mindinkább igyekezik leszokni, s a ki a «Gizella» -ballet első felvonásának kitörő örömét s haldokló jelenetét tőle látta, be kell ismernie, hogy oly jelentékeny művészi erővel áll szemben, ki bárhol is számot tenne. Bravourjának igazi keretét és terét azonban még csak ezután, az opera színpadán fogja megtalálni és semmi kétség benne, hogy tehetségei ezentúl még fokozottabb mértékben fognak ott érvényesülni.

Várnay B Sándor ; Vasárnapi Újság; 1884 Szeptember 28.

Premiére a bécsi operában

Bécsből telefonozza tudósitónk: 
 Az udvari operában ma este került először szinre Csajkovszky „Anyegin Eugen" czimü lirai dalmüve, amelynek szövege Puskin hires regénye nyomán készült A főszereplőinek Renardnak és Schrödternek jelentékeny sikerük volt. Mahler Gusztáv igazgató lendülettel dirigált Az ujdonságot nagy fénynyel állitották ki.

Országos hírlap; 1897 November 20. Szombat

A király elismerése.

A király elismerése. A hivatalos lap szept. 30-iki száma az operaszínház megnyitása alkalmából ő felsége következő kéziratát közölte :

Kedves Tisza! Az  uj dalműszinháznak múltkori megtekintése, de különösen annak tegnap történt ünnepélyes megnyitása alkalmával örömmel győződtem meg arról, hogy e ház nemcsak építészeti s művészeti szépsége, hanem egész berendezése tekintetében is, minden várakozásnak megfelel, s általa a főváros, valamint az egész ország a zeneművészet ápolására és fejlesztésére méltó intézetet nyert.

Köszönetet érdemelnek ennek folytán mindazok, kik ez örvendetes eredmény elérésére kiválólag közreműködtek, s azért utasítom önt, hogy báró Podmaniczky Frigyes színházi intendánsal, mint az e részbeni építészeti bizottság elnökével közvetlenül, és az ö utján az egész bizottsággal s az illető művészekkel teljes megelégedésemet és elismerésemet tudassa.

Kelt Budapesten, 1884. évi szeptember hó 28-án. Ferencz -József s. k.

Az uj opera tagjai I.rész

Turolla Emma

 Az opera kiválóbb tagjainak arczképsorozatát két elsőrendű jeles művésznőével kezdjük

meg, kik már eddig is bebizonyították, hogy nem közönséges művészi jövő vár reájuk, s kiknek

— idegen származásuk daczára — fejlődésük olyannyira össze van nőve a magyar fővárossal, hogy bátran magunkénak tarthatjuk mindkettőt. Ez a közönség ismerte fel őket, ennek elismerő tetszése kísérte őket feladatuk  első nehézségein keresztül, ez intézet kötelékében találták meg független és önálló művészi törekvéseik anyagi biztositékát, ugy hogy a hely, melyet az európai színpadok kitűnőségei sorában elfoglalnak, egyszersmind Budapest főváros zenei életének s művészeti jelentőségének is méltó helye.

 Sajátságos véletlen, hogy hazánk, mely annyi kiváló énekest és énekesnőt adott a külföldnek, mely egymásután látta Déryné és Schodelné tüneményszerű tehetségét, Hollóssy Kornélia művészi befejezettségét, Pauliné Markovics Ilka ritka finom és bájoló előadását, Benza Ida erős drámai vénáját a magyar opera egén tündökölni, kultúréletének egy ily nevezetes fordulójánál, minő a magyar királyi operaház megnyitása, nagy részben külföldi erőkkel kénytelen ragyogni, s beéri azzal az elégtétellel, hogy viszont saját vérei meg messze földön aratják számára a babérokat. A művész-élet sajátságos nyugtalansága nem éri be a nyelv határaival, a dal közös nyelvén hódit mindenütt, a merre csak érző sziveket talál, s ha a párisi opera büszkén nevezi magát nem nemzeti, hanem európai intézménynek, ugy mi is találhatunk mentséget operánk eme tagadhatatlanul internáczionális jellegére.

 Főleg mikor épen ez internáczionális jelleg az, a melynek két oly becses erő megnyerését köszönhetjük, minő a Turolla Emmáé és Coppini Zsófiáé. Amaz egy gyorsan, szinte egy csapással kiküzdött művészi pálya ragyogó kezdetén, emez egy már diadalokban gazdag múlt által is csak annál több várakozásra jogosítva tehetségei iránt, egykép élén állanak az opera két nagy testületének, s egyaránt biztató zálogai e fontos intézet működése eredményei művészi színvonalának. Az érdekesen szép olasz primadonna nemcsak a kezeket buzdítja tapsra, de a sziveket is könnyen hódítja meg, s elég volt a szenvedélyes játék tüzétől lüktető alakját egyszer-kétszer látni a színpadon, hogy a közönség fogékonyabb részét valóságos Turolla-láz fogja el.

 Turolla Emma született... de hiszen ezt tulajdonképen fölösleges is tudni egy oly nőnél, kivel szemben még senkinek sem jutna eszébe születési évét kérdeni. Mi lehet egy ifjú tehetség első álmainak szövedéke, ki atyjáról, anyjáról örökölte művészi hajlamait; mik az első benyomások, melyek vágyát az örökszép irányába sarkalták ? Tifliszben, hol atyjával és anyjával, kik szintén énekművészettel keresték kenyerö-ket, a névtelenség néhány keserű éveit élte át, már korán elsajátította az első művészeti oktatást, s városról-városra járva, de mindenütt öntudatosan gyarapodva ízlésében, tanulmányaiban, nem késett repertoireját ujabb és ujabb szerepekkel gyarapítani. Énekelt Nápolyban, hol épen akkor hazánkfia, Hajós is vendégszereplésen volt, s megfordult Olaszország majd minden jelentékenyebb színpadán. Fordulópontja művészetének azonban azzal a vendégszerepléssel kezdődik, melyet ls83-ban egy olasz staggióneval Bécsben tett, hol csakhamar egészen váratlanul sikerült a nem sok figyelemben részesített másodénekesnőnek vele együtt szereplő versenytársát legyőzni, fölébe kerekedni s néhány nap alatt nem várt carriéret csinálni. Podmaniczky intendánsnak éles műértő szemei ekkor irányultak először rá és egymásra tetézett sikerei hamar arra bírták, hogy a nemzeti színháznál néhány föllépésre megnyerje. Ugyanazon év június havában megkezdte egy hóra terjedő vendégjátékait Verdi Troubadour-jának Leonóra szerepében, s a ki ismeretlenül, kétes jövő reményében jött, babérral elhalmozva távozott innen, hogy megalapított művészi hírnevét a világ legelső színpadain pecsételje meg.

 Még azon év őszén azonban, ezúttal már szerződésszerüleg uj három havi cziklussal kínálta meg a nemzeti színház igazgatósága, melyet készséggel el is fogadott. Élénken emlékezhetünk még a hatásra, melyet elért, s hogy mily rohamosan hódította meg közönségünk kegyét, melyre nézve minden egyes föllépte valódi eseményt képezett. Főbb szerepei, az «Afrikai nő» Selikája, Margaréta, Gounod «Faust D-jában s Margit ós Heléna kettős szerepe Boito «Mefisztofelesz»-ében, a «Hugonot-ták» Valentine-je, «Aidá»-ban a czimszerep, az Álarczos bál-ban Amália drámai élettől lüktető énekrésze, «Borgia Lukréczia», a «Bűvös Vadász» Agathája és «Sába királynője»-nek czimszerepe, egymásután igazolták a benne helyezett nagy várakozásokat, s emelték énekesnői nimbuszát. Csak hangjának erős mezzoszoprán jellege, mely egyfelől az altba is átcsap, másfelől pedig a magas «c»-t is érinti, képesíthette ennyi különböző szerepre. Nálunk alkotta meg, kreálta, Ponchielli kedvelt dalmüvének, a «Giocondá»-nak főszerepét is, s ezt újra méltán sorozhatta jól kiérdemelt babérai közé. Ha egyes szerepei közt összbasonlitásokat koczkáztatnánk meg, tán sehol sem találnók oly magasan, mint Gounod Margarétájában. Ő az obligát szentimentális színekkel megrakott német leánykába jó adag olaszos hevet s franczia érzékiséget vegyit, s e tekintetben sokban eltér elődei hagyományos fölfogásától.

 Csak a nagy közönség általános óhajának sietett eleget tenni az opera igazgatósága, midőn Turollát a jövő idényre szerződéssel kötötte a magyar dalmüszinházhoz. E szerződés az éven át kilencz hónapi vendégjátékra szól, esténkénti 500 frt dij mellett. Első föllépése jövő szombatra van igérve, legbevégzettebb szerepében, Margarétában.

Várnay  B. Sándor ; Vasárnapi újság 1884. szeptember 28.