Új Mozart!

Ami szinte hihetetlennek látszott, úgy látszik mégis megtörtént: új Mozart született a világra. Új muzsikus, akinél a művész csodálatos ereje már gyerekkorában jelentkezik s a művészi érzés és kife­jezni tudás nemcsak virtuozitásban nyilatkozik meg — ami utóvégre nem is olyan nagyon ritka —, hanem sokkal mélyebb formában: alkotásban.

Az új Mozart angol. Egy tizenöt esztendős fiú. A neve: Adrián Beecham. Úgy látszik, jó lesz e nevet még idejekorán megjegyezni, még sokszor lesz róla szó.

Ez a tizenöt éves fiú Shakespeare Velencei kal­márjából csinált operát. Az eredeti drámán kevés vál­tozást eszközölt, Shakespeare gyöngyöző, nagyszerű verssorait úgy vetítette át a muzsikába, hogy magán az eredeti gondolaton semmit se változtatott, és a mű drámai szépségeit mind pontosan visszaadta — zenében.

Hogy ez magában véve milyen óriási feladat, arra csak egy összehasonlítás álljon itt: mennyire tudta Gounod kifejezni Goethe gigászi feladatait? Mi azt hisszük, hogy Gounod nagyon messze járt azoktól a magaslatoktól, ahol Goethe járt.

S ennek a tizenöt esztendős fiúnak — aki úgy látszik zseni — sikerült az, ami Gounodnak nem si­került. Ez a fiú még nem kapta meg a Prix de Rómeót. A legkikristályosodottabb irodalmi vélemény szerint a Velencei kalmár nem ér fel a Fausthoz. De a dráma- irodalom e szinte kábítóan tökéletes darabját egy tizenöt éves fiú — megértette! Felfogta, átérezte és egy másik művészet eszközével megmagyarázza! Amennyivel idősebb és verzáltabb volt ennél a fiúnál Gounod, talán annyival különb a Faust a Velencei kalmárnál. És Gounod nem tudta megcsinálni azt, amit Adrián Beecham tudott.

Adrián Beecham talentuma különben nem mai keletű. Már tiz esztendős korában komponált, az apja is muzsikus. Angliában nagy neve van: Sir Thomas Beecham.

Tiz esztendős korában már dalművet irt a Tizenöt hercegnő címmel. A kis munka, amely tulajdon képen gyermekopera számba megy, tele van melódiával, tele van gyönyörű táncokkal.

Adrián ezenkívül egy egész csomó dalt irt már.

Hogy a Velencei kalmár partitúráját megírja, mindössze öt hónap kellett neki, mindennap öt órát dolgozott a nagy munkán.

A fiút nagy vágyak fűtik: Shakespeare összes drámáit meg akarja írni zenedarabnak. Most a »Twelfth Night«-et és a »Vízkereszt, vagy amit akartok« című vígjátékét próbálja zenei formában megcsinálni.

A kis fiú operája különben nemcsak a fiók szá­mára készül. Elő fogják adni. Még pedig ebben a sze­zonban. A bemutató előadása minden valószínűség szerint Brightonban lesz, onnét fogják behozni Londonba.

Adrian Beecham 1922-ben

A darabot nem kisebb egyéniség rendezi, mint Sir Frank Bensőn, a világhírű angol Shakespeare-színész. A nagy színészrendező és irodalmi ember, aki különben zenésznek is kiváló, a legnagyobb elragadta­tás hangján emlékezik meg a darabról.

— Azt hiszem — mondja -—, hogy ennek a fiúnak a darabja egész uj hangot üt meg az angol opera tör­ténetében. Ami a darab legfőbb érdeme: az emberi érzés. Tele van szenvedéllyel, érzéssel, a darab sze­replői mind a szívükből énekelnek.

Melodikus, kifejező és drámai ez a munka — szinte hihetetlen, hogy egy gyerek hogy tudta meg­csinálni.

A Társaság ; IX. évf. 45. sz. 1922. november 5. 

A hír értékéből némileg levon, hogy Adrian 1922-ben 18 éves volt.....