-
Tisztelt uraim!
Önök nem is képzelik, milyen nehéz egy tűzmentes színház
szerkesztése. Roppant sok benne a tűzveszélyes anyag. Függöny, színfal,
ballerina, mind nagyon gyúlékony. Most is borzadok, ha a régi tele házakra
gondolok. Az a Paulay valóságos hóhér: azt akarja, hogy a színház minden este
tele legyen. Az én törekvésem, egészen
ellenkezőleg, oda irányult, hogy minél kevesebben jöjjenek. Mindenek előtt oda hatottam, hogy az állóhelyek
elpusztuljanak. Ki nem állhatom az állóhelyeket. Csak egy állás van, a melyet
szeretek: az az én állásom. Azután az
ülésekre fordítottam figyelmemet; csak minden másodikat-harmadikat tartottam
meg, egészen mint képviselő-koromban a parlamenti üléseket. Ezekben, uraim, előadtam
a Nemzeti Színház mai állapotát, tűzmentességét, vas- és bádoglemezes voltát, vízmennyiségét,
zuhanykészülékét és olcsó árait. Szóval: közelebb vittem a Nemzeti Színházat a
tökéletességhez. De az még nem egészen tökéletes. Az ideális színház az, a
melyben egyáltalán nincsen publikum, csak színész.
A mi már most a művészetet illeti, az nem az én
dolgom, ahhoz szóljanak hozzá Paulay meg Erkel. Én megtettem a magamét.
Kényelmessé, kellemessé tettem a színházban való tartózkodást; ha előadás alatt
az emberek unatkoznak, vagy pláne távoznak, tegyen róla Erkel meg Paulay. Az én
feladatom az volt, megóvni a t. cz. földszinti közönséget a »czug«-tól, a
karzatit pedig az agyon nyomatás- és taposástól. Ha a t. szakigazgató urak
egyéb módokat találnak arra, hogy a színház meg ne teljék, vagy hamarább és
lassanként kiürüljön: én nem tehetek róla.
Egyébirt ez mind másképp lesz az új operaházban. Ezen mintaszerű
intézetben ki ki köteles lesz végig maradni, felvonás után legalább két perczig
tapsolni, azután fontos okokból elhagyhatja helyét, de legfeljebb öt perczre, előadás után pedig csöndesen és megelégedve I
távozni. Azért is főfigyelmet fordítottam
a kijáratokra.
A bejárat a közönség dolga.
Üdvözlöm önöket impregnált tisztelettel!
Borsszem Jankó; 1882. szeptember 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése