Az uj opera tagjai IV

Bartolucci Viktória

Azt a másik művésznőt, kinek arczképót ugyancsak ezúttal közöljük, szintén magáénak vallhatja a magyar színpad, idegen származása daczára is. Nem gyakori példa, hogy külföldi énekesnő idegen hazában oly népszerűségre tegyen szert s a viszonyokhoz alkalmazkodásában annyi önkéntes hajlandóságot tanúsítson, mint Bartolucci Viktória. Nemcsak a magyarnyelvű éneklésben tett már eddig is oly szép előrehaladást, a mely méltán jogosít a föltevésre, hogy idővel egész repertoire-ját e nyelven lesz képes énekelni, de máskülönben is egészen otthonosan érzi magát a magyar opera kötelékében. Midőn atyja egy gyermekkori arczképe alá, mely őt mint öt-hat éves lánykát tünteti föl, tréfás büszkeséggel jegyezte alá: «Una prima donna in erba» — aligha sejtette még, menynyire igazolni fogja a jövő e félkomolyan meg-koczkáztatott jóslatot. Florencz dalos ege alatt, 1861 ápril 20-án születve, már mint a ferrarai leányiskola növendéke, melyben 15-ik évéig tanult, elárulta nagyrahivatottságát s csengő szép hangja átalános feltűnést keltett. Csak természetes hivatását követte tehát, midőn a színpadra képezendő magát, 1877 deczemberében Pesaro-ban először lépett föl. Majd sorban énekelt Bologna, Turin, Milano, Florencz, Pisa és Ferrara színpadain s midőn Verdinek uj operája,«Aida» diadalmasan indult meg európai körútjára, Bartolucci Amneriszben oly bravour-szerephez jutott, hogy csupán ennek huszszori éneklésére egyik olasz színháztól fényes szerződési ajánlatot kapott.

 1879 őszén egy világtalan honvéd-ezredesünk, Blána Szilárd figyelmessé tette Podmaniczky intendánst rá, s rövid idő múlva, 1880 májusában Bartolucci megszakította olaszországi vendégszerepléseit, hogy nálunk mutassa be tehetségeit. 1881 októberében lépett föl nálunk először a «Favorita» czimszerepóben, Leonórában s a sajtó és a közönség oly osztatlan tetszésével találkozott, hogy szerződtetése bevégzett tény volt e pillanat óta.

 Szép termete, érdekes arcza s kitűnő, tiszta, csengő alt-hangja van, mely azonban lágyságánál és könnyű magasságánál fogva mezzo-szoprán szerepekre is alkalmas. E mellett ízléssel, szabatosan és hibátlanul énekel s játékban is napról-napra halad. Legjobb szerepe ma is Amnerisz, melyben először tűnt föl, s melyet azóta már magyarul énekel. De magyarul énekli egyéb szerepeinek túlnyomó részét is, melyek pedig, mint a "nár emiitetteken kivül a «Próféta»  Fidese, «Carmen»  czimsze-repe, «Jean de Nivelle» Simone-ja, «Faust» és a «Mefisztofele» Margarétája, «Gioconda» Laurája, «Troubadour» Azucenája, «Atala» czimszerepe, «Bánk bán» Gertrudja, stb. a legszebb koszorút képezik művészi pályája körül. De Bartolucci Viktória, művészi egyéniségétől eltekintve is, egyike az uj opera legrokonszenvesebb tagjainak. Szeretetreméltó és szívélyes modora pályatársai kizt is oly becsülést és ragaszkodást vivott ki magának, mely a művészélet viszontagságai közt vajmi ritka kivétel.

Vasárnapi Újság, XXXI. évf. 41. sz. 1884. október 12.